Újraírhatja a mezőgazdaság történetét a tengerfenéken talált DNS

Brit régészek nemesített búza nyomait találták meg ott, ahol annak még jó kétezer évig semmi keresnivalója sem lett volna. Újfajta újkőkor látszik kirajzolódni az új eredmények fényében.

A mezőgazdaság európai elterjedéséről eddig a kutatók is nagyjából az iskolában megtanult alapvető sémát tartották érvényesnek. Eszerint először a Közel-Keleten, a termékeny félhold területén kezdtek gabonaféléket nemesíteni, majd nagyjából 10 500 évvel ezelőtt indultak meg kisebb csoportjaik nyugat felé, és így Európa lakói évezredek alatt lassacskán áttértek a vadász-gyűjtögető életmódról a letelepedett, mezőgazdaságon és állattenyésztésen alapuló életre, illetve kényszerűen átadták helyüket az ilyen életmódot folytató csoportoknak. Az eddigi leletek tanúsága szerint az életmódváltás frontja csak 6000 évvel ezelőtt érkezett el Nagy-Britanniába.

Mindez azt sugallja, mintha a vadász-gyűjtögető népek és a szénhidrát alapú diétán élő keleti jövevények közti kapcsolat mindössze egymás kiszorításában nyilvánult volna meg. Az utóbbi években napvilágra került leletek alapján azonban némiképp finomodni látszik ez a kép, hiszen volt, hogy évszázadokon át ugyanabba a barlangba temetkeztek a két társaság tagjai. A Science-ben ma megjelent cikk még jobban árnyalja a helyzetet. Eszerint a keletről érkező nemesített búza már kétezer évvel azelőtt eljutott Anglia partjaihoz, hogy a mezőgazdasági forradalom frontja “hivatalosan” megérkezett volna.

Búza a víz alatt

A tenger alatti régészettel foglalkozó brit Maritime Archaeology Trust szakembereinek visszaemlékezése szerint a dél-angliai Bouldnor Cliff melletti lelőhelyre akkor figyeltek fel, amikor egy rák a búvárok szeme láttára emberi kéz megmunkálta kőeszközöket túrt fel, miközben beásta magát a tengerfenék homokjába. Hamar kiderült, hogy a ráklak helyén jó pár ezer évvel ezelőtt vadász-gyűjtögető népek laktak, akik akkoriban, a jégkorszak múltával még száraz területen éltek - a leletek kormeghatározása szerint 7980-8020 évvel ezelőtt.

A kutatók a leletek - köztük a radiokarbonos kormeghatározást lehetővé tevő csónakmaradványok - feltárása mellett mintát vettek az üledékből is, és elemezték, milyen DNS-darabok maradtak meg a talajban. A korra és a térségre jellemző növényfajok örökítőanyaga mellett nagy meglepetésre kétféle nemesített búzafajta DNS-ét is kimutatták, amelyek egyértelműen Közel-Keletről származtak, vad őseik pedig egyáltalán nem éltek Észak-Európában. Az izgalmat az okozta, hogy jelenlegi tudásunk szerint abban az időszakban, amikor e búzaszemek anyaga a dél-angliai talajba került, a legnyugatabbi mezőgazdasággal foglalkozó csoportok valahol a mai Balkán és Magyarország táján élhettek.

Sokatmondó DNS-töredékek

Mivel a tesztek alapjául nem konkrét búzaszemek, hanem az üledékből vett minta szolgált, a kutatók különös körültekintéssel jártak el a mintavétel és vizsgálat hitelességének ellenőrzésében, valamint a szennyezés kizárásában, így a DNS-tesztet elvégezték magukon a vizsgálathoz használt vegyszereken is.

Az a tény, hogy a dél-angliai vadász-gyűjtögető csoport valóban rendelkezett a messzi keleten nemesített búzaszemekkel, mindenféleképpen átrajzolja az újkőkor ma ismert képét. A régészek vizsgálataiból kiderült, hogy a Bouldnor Cliff mellett valaha élt embercsoport nem maga termelte a búzát, ugyanis akkor e növény virágporának is jelen kellett volna lennie az üledékben. Valahogyan hozzá kellett hát jutniuk a gabonához.

A forradalom frontján innen és túl

A kutatók által felvetett egyik lehetőség szerint bizonyos feltárások azt tanúsítják, hogy a növénytermesztés kultúrája már 7600 évvel ezelőtt eljutott a mai Nyugat-Franciaország területére, és “mindössze” egy 400 éves történelmi hézagot kell majd valahogy kitölteni. Ez azonban - Peter Rowley-Conwy, a Durham Egyetem régésze szerint - nem igazán valószínű, szembe menne rengeteg, közvetlenül radiokarbonos módszerrel meghatározott korú gabonaszem tanúságával.
 

A másik, talán könnyebben elfogadható lehetőség - ezt Greger Larson az Oxfordi Egyetem evolúcióbiológusa vetette fel - hogy eddig igencsak alulbecsültük a vadász-gyűjtögető csoportok mobilitását, valamint kiterjedt kapcsolataikat a keletebbre élő, letelepedett növénytermesztő kultúrákkal. Mindehhez jó tudnunk azt is, hogy a Brit-szigeteket az idő tájt még földsáv kötötte össze a kontinenssel.

Egy harmadik, kompromisszumosnak tekinthető felvetés szerint mind a vadász-gyűjtögetők, mind a letelepedett növénytermesztők között voltak olyan kisebb csoportok, melyek mélyen benyomultak a mezőgazdasági forradalom nyugatra terjedő “frontvonala” mögé. A búza e csoportok közötti kulturális érintkezés tárgya lehetett, és a vadász-gyűjtögetők számára jelentős, akár szimbolikus értéket képviselt - nem egyszerű hétköznapi fogyasztási cikknek tekintették.

(Forrás:origo.hu)